Az épületek, melyekben élünk hatással
vannak érzéseinkre, idegrendszerünkre, hangulatunkra, társas
kapcsolatainkra. Az épületek határoló szerkezetei mintegy bőrréteget
képeznek körülöttünk, melyek befolyásolják érzéseinket éppúgy, ahogy
szervezetünk hangulatunkat. Nem csak a benne lakókra, hanem a
környezetében élőkre is hatással van. Nem mindegy, hogy milyen
kontextusban van a helyi közösséggel, az adott építési szokásokkal,
anyagokkal, kulturális örökséggel, hiszen csak akkor tud szerves része
lenni az élettérnek, ha odavaló, így a használói is akkor érzik
magukénak, ha tényleg ő maguk tükröződnek az épületben.
A hagyományos építésű házak elavult
fűtés-, melegvíz- és energiaellátó rendszerei, a gyenge hővédelmű
épületek óriási energiaveszteséget, ezáltal többlet
széndioxid kibocsátást okoznak. Az energiatakarékosság fokozását és az
üvegházhatású gáz kibocsátás csökkentését szolgáló lakóépületek
épületenergetikai korszerűsítése hozzájárul lakókörnyezetünk
védelméhez és országunk klímavédelmi céljainak eléréséhez.
Gondoljunk az utánunk felnövő
nemzedékekre, hogy nekik is maradjon legalább olyan életminőségű
természetes környezet, mint amilyet mi is kaptunk
elődeinktől és rendelkezésünkre áll születésünktől halálunkig.
Ugyanezt az energiatudatos gondolkodást tartom fontosnak tervezés során az építőanyagok, építési technológia kiválasztásánál, az épület tájolásánál.
Fontosnak tarom a hagyományos, régi korok építési technológiáinak feltámasztását, újra alkalmazását. Így örömömre szolgál, ha látom a vályog épületek elterjedését, a szalma és nád használatát, a gravitációs-természetes klimatizálást, fény és napcsapdákat, az önfenntartó épületek racionalizált praktikáit...
Továbbiakban bővebben írok majd a élő építésről a www.kozmazsuzsanna.com oldalon.
