Egy
idevágó linkkel kezdeném meg a bejegyzést, melyet mindenképpen ajánlok.
A filmet egy angliai természetfilmek forgatásával foglalkozó hölgy
készítette, miután megörökölte farmját.
A
növénytermesztés és állattenyésztés körül felmerültek benne kérdések,
melyek korunk idevágó problémáját képezik le. Anglia példájából
kiindulva, akár Magyarország vagy az összes modern kori életforma
behelyettesíthető a kétséges kimenetelű termelő gazdálkodás megoldatlan
NAGY FELADAT-ába.
Mára
az emberiség teljesen elszakadt a környezettől, ez tény. Sikerült olyan
szintre lecsökkentenünk a természetes életfolyamatainkat a létrehozott
rendszerünk minden területén, hogy mára szinte elképzelhetetlenek az
olyan megoldások, amikből hiányzik az ember keze.
Vegyük
itt sorra a klasszikus értelembe vett orvostudományt, gépeinknek
kiszolgáltatott életformánkat, a természet ciklikusságától elszakadt
urbánus létet, élelmiszereink minőségét, az életigenlés
megtagadását-önpusztító életformánkat. Az ember filozofikusan fogalmazva
elnyomja saját létét és a környezetét. Vagy elpusztítja?
Már
régóta gondolkodtam azon, hogy van rengeteg olyan dolog, amit azért
űzünk, mert a társadalmi minták úgy kívánják. Vagy éppen azért, mert
előbb elpusztítunk, elrontunk valamit, hogy utána saját erőnkből
újraalkothassunk. De nem is lehet tudni melyik van előbb, a tyúk vagy a
tojás.
Építészként mondhatom, hogy az alkotás folyamata akkor létjogosult, ha
nem egy magasabb rendű dolog elpusztításával kezdődik, hanem a meglévő
értékek alázatos átörökítésével, megvédésével.
Ugyanígy
kellene működnie ennek más területeken is. A lakásunkat telepakoljuk
veszélyesnél veszélyesebb vegyszerekkel, melyeknek előállítása már
óriási terhet jelent a Földre nézve is, de még saját magunknak is ártunk
vele. Mit csinál a domesztosz? Megöli a bioorganizmusokat. Mik is ezek a
bioorganizmusok. Mi vagyunk. A saját sejtjeink, vagy éppen a minket
körülvevő legyengített ökoszisztéma egyéb alkotói, melyek ha másként nem
is, immunrendszerünkre gyakorolt hatásával a mi kis szimbiózisban
dédelgetett lényeink. Ha nincs körülöttünk elég baktérium, akkor saját
magunkat gyengítjük és teret engedünk, kaput nyitunk a nálunk erősebb
lényeknek.
A
Föld is maga, ilyen lény. Egy fantasztikusan jól megtervezett organikus
szervezet, melynek akármennyire is nem akarjuk tudomásul venni, a
részei vagyunk. Mi magunk is hozzá adunk és elveszünk belőle. Sokkal
bonyolultabb, energiaigényesebb elvenni és hozzáadni, mint ennek a
rendszernek az adottságait kiaknázva a magunk hasznára fordítani. A
videóból is jól kitűnik, hogy a természeti adottságok megfelelő
kihasználásával több szinten működő gazdálkodást lehetne fenntartani.
Nincs szükség mesterséges vegyszerekre, öntözésre, üvegházra,
beporzásra, stb. Ha a növényeket megfelelően ültetjük, megkeresve nekik a
legideálisabb helyet a kertben, odafigyelve a növények egymásra
hatására, és hagyjuk, hogy szabadon nőhessenek kedvük szerint, akkor
akár egy paradicsomi állapotot is elérhetünk, és sokkal nagyobb
terméshozamot, mint ma a földeken, jóval kevesebb befektetett
energiával!
Ma vannak erre jó példák Magyarországon is. Ilyen farm alapult Nagyszékelyen és Gyűrűfűn.
Érdemes lenne egyszer ellátogatni, megnézni egy ilyen farmot.
Hasznos magyar linkek:
http://www.permakultura.hu/
http://permakultura.blogolj.net/
Baji Béla: Önfenntartó biogazdálkodás - Permakultúra
