Biodiverzitás és permakultúra


Egy idevágó linkkel kezdeném meg a bejegyzést, melyet mindenképpen ajánlok. A filmet egy angliai természetfilmek forgatásával foglalkozó hölgy készítette, miután megörökölte farmját.
A növénytermesztés és állattenyésztés körül felmerültek benne kérdések, melyek korunk idevágó problémáját képezik le. Anglia példájából kiindulva, akár Magyarország vagy az összes modern kori életforma behelyettesíthető a kétséges kimenetelű termelő gazdálkodás megoldatlan NAGY FELADAT-ába.

Mára az emberiség teljesen elszakadt a környezettől, ez tény. Sikerült olyan szintre lecsökkentenünk a természetes életfolyamatainkat a létrehozott rendszerünk minden területén, hogy mára szinte elképzelhetetlenek az olyan megoldások, amikből hiányzik az ember keze.
Vegyük itt sorra a klasszikus értelembe vett orvostudományt, gépeinknek kiszolgáltatott életformánkat, a természet ciklikusságától elszakadt urbánus létet, élelmiszereink minőségét, az életigenlés megtagadását-önpusztító életformánkat. Az ember filozofikusan fogalmazva elnyomja saját létét és a környezetét. Vagy elpusztítja?

Már régóta gondolkodtam azon, hogy van rengeteg olyan dolog, amit azért űzünk, mert a társadalmi minták úgy kívánják. Vagy éppen azért, mert előbb elpusztítunk, elrontunk valamit, hogy utána saját erőnkből újraalkothassunk. De nem is lehet tudni melyik van előbb, a tyúk vagy a tojás.
Építészként mondhatom, hogy az alkotás folyamata akkor létjogosult, ha nem egy magasabb rendű dolog elpusztításával kezdődik, hanem a meglévő értékek alázatos átörökítésével, megvédésével.
Ugyanígy kellene működnie ennek más területeken is. A lakásunkat telepakoljuk veszélyesnél veszélyesebb vegyszerekkel, melyeknek előállítása már óriási terhet jelent a Földre nézve is, de még saját magunknak is ártunk vele. Mit csinál a domesztosz? Megöli a bioorganizmusokat. Mik is ezek a bioorganizmusok. Mi vagyunk. A saját sejtjeink, vagy éppen a minket körülvevő legyengített ökoszisztéma egyéb alkotói, melyek ha másként nem is, immunrendszerünkre gyakorolt hatásával a mi kis szimbiózisban dédelgetett lényeink. Ha nincs körülöttünk elég baktérium, akkor saját magunkat gyengítjük és teret engedünk, kaput nyitunk a nálunk erősebb lényeknek.
A Föld is maga, ilyen lény. Egy fantasztikusan jól megtervezett organikus szervezet, melynek akármennyire is nem akarjuk tudomásul venni, a részei vagyunk. Mi magunk is hozzá adunk és elveszünk belőle. Sokkal bonyolultabb, energiaigényesebb elvenni és hozzáadni, mint ennek a rendszernek az adottságait kiaknázva a magunk hasznára fordítani. A videóból is jól kitűnik, hogy a természeti adottságok megfelelő kihasználásával több szinten működő gazdálkodást lehetne fenntartani. Nincs szükség mesterséges vegyszerekre, öntözésre, üvegházra, beporzásra, stb. Ha a növényeket megfelelően ültetjük, megkeresve nekik a legideálisabb helyet a kertben, odafigyelve a növények egymásra hatására, és hagyjuk, hogy szabadon nőhessenek kedvük szerint, akkor akár egy paradicsomi állapotot is elérhetünk, és sokkal nagyobb terméshozamot, mint ma a földeken, jóval kevesebb befektetett energiával!

Ma vannak erre jó példák Magyarországon is. Ilyen farm alapult Nagyszékelyen és Gyűrűfűn.
Érdemes lenne egyszer ellátogatni, megnézni egy ilyen farmot.

Hasznos magyar linkek:

http://www.permakultura.hu/
http://permakultura.blogolj.net/

Baji Béla: Önfenntartó biogazdálkodás - Permakultúra